Tarr Béla interjú részlet

- Számomra az a legizgalmasabb a filmjeidben, hogy sosem tudom eldönteni, melyik a legmélyebb rétegük, a szeretet vagy a sötét reménytelenség. Ezt tudnád kommentálni?

- Én sem tudom eldönteni. Azt mondanám, hogy mind a kettőnek benne kell lenni, mert ha csak az egyik van benne, akkor giccs lesz belőle, ha csak a másik, akkor pedig váteszi huhogás. Az egyik nem ér semmit a másik nélkül. És az emberekben mind a kettő benne van. Mindenkinek van szerethető tulajdonsága, és mindenkiben benne van a legsötétebb jellemtelenség is. Mindig helyzet, körülmények kérdése, hogy melyik jön elő, mindig különböző kényszerek hatására leszünk egyre mocskosabbak, és ha ezek a kényszerek nincsenek, akkor nyilván a szabadság mindenkiből elő tud hívni valami jót. Kozma Gyurinak volt egy ilyen verssora, hogy “inkább gazdagon és szépen, mint csúnyán és szegényen”. Ez mindenkire érvényes: ki ne szeretne jól, boldogan és szeretetben élni? És mindenkinek joga lenne hozzá. Rendre, rangra, mindenféle különbségre való tekintet nélkül. Csak hát mi nem ezt csináljuk. És a “mi”-t úgy értem, hogy én sem vonom ki magam a dologból. Mindenkiben van méltóság, és az egyetlen igazi tragédia az, amikor egy ember képes valamire, és az élete során nem teljesedik ki, nem futja be azt, amit befuthatott volna. Én csak ezt tartom igazi tragédiának, minden egyéb más, az vicc. Egy emberi élet, amelyik kudarcra van ítélve.

http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20110215-tarr-bela-filmmel-semmit-nem-lehet-elerni-interju-a.html

Comments are closed.